“Az, hogy veszélyeknek teszed ki magad, nem célja, de része a játéknak”
Lionel Terray
Hetek óta izgalomban vagyunk Tomi szülinapi ajándékától: a két éve bepróbált, de az időjárási körülmények miatt nem sikerült Grossvenediger mászásra készülünk, indulás holnap hajnalban! :) Mivel magashegyen már igen, de ilyen magasságban (3666m, remélem, semmi köze a sátánhoz :) ) még nem jártunk, izgatottan várjuk az élményt, és igyekszünk a lehető legfelkészültebbek lenni. Ez túra egy lépcsőfok a technikásabb magashegyi túrák felé, melyekből mi is szeretnénk kivenni a részünket az elkövetkezendő pár évben…
A magashegyi túrázás/trekking legideálisabb időszaka az augusztus-szeptember (legalábbis az Alpokban és a Tátrában :) ). Hogy az őszi-téli hónapok miért nem, elég nyilvánvaló, de leginkább:
Az időjárás hideg, ködös, borongós, sok friss hó lehet, amelyek eltakarják a sziklákat, gleccserhasadékokat. A hó leesik, enyhüléskor megolvad, majd jéggé fagy, sokféle és változékony lehet, ezért tapasztalat kell hozzá, hogy az ember felismerje, és a megfelelő technikát válassza a mászáshoz. Mivel a napsütéses órák a száma a felhőtömegből kiemelkedő gerinceken nagyobb, itt a hó könnyebben megolvad, a félrelépés, kicsúszás veszélye is nagyobb. Télen hirtelen eshet nagy mennyiségű hó, amely szintén veszélyforrás, nehezíti a mozgást és lavinák alakulhatnak ki. A nappalok rövidebbek, ennek megfelelően a túrák hossza is rövidebb. A szél erős, viharos lehet, ami a hőérzetet jelentősen csökkenti, nagyobb az esély a fagyási sérülésekre és a kihűlésre. Lényeg a lényeg: a téli magashegy tapasztalt, „extrém” mászóknak ajánlott :)
Az olyan lelkes amatőrök, mint mi, kivárják a szezont, amely a Magas-Tátrában júniusban kezdődik (június 15-én). Az Alpok gleccsereit azonban még ilyenkor is hó borítja, ami nyár elején nagyon alattomos, a vékony hóréteg könnyen beszakadhat. Az időjárás még nem elég stabil, nagyrészt csapadékos , felhős, márpedig ha ilyen helyen romlanak a látási viszonyok, az kockázatossá teheti a mászást. A menedékházak többsége még szintén zárva tart, csak a winterraumok üzemelnek – személyzet nélkül, korlátozott férőhellyel, kályhával.
Így marad a július-szeptember, és bár az időjárás augusztusban és szeptember a legstabilabb az Alpokban, azért egy vihar bármikor keresztül húzhatja a terveket – ahogy ez meg is történt, amikor 2 éve próbálkoztunk. Akkor a reggeli esős-ködös időjárás miatt le kellett mondanunk a csúcsról. Az időjárás az előrejelzés szerint kedvezőnek ígérkezik, de a hegyen semmire sincs garancia.
Életünkben először fogunk gleccseren túrázni :) A gleccser hóból kialakult jégtömeg, amely a nehézségi erő hatására folyamatosan mozgásban van, általában egy gleccser évente 60-120 métert tesz meg, az Alpokban napi 10-40cm-t. Bár ez kevésnek tűnik, napról-napra szemmel látható a változás, hasadékok nyílhatnak meg, oszlopok dőlhetnek le, ezért nagyon fontos, hogy nyáron délelőtt 10-11 óra után a gleccsernek csak a töredezett részén közlekedjünk, a legbiztonságosabbak a hajnali órák, ilyenkor egyébként is könnyebb a közlekedés a kemény hó miatt, a hasadékok szélei még nincsenek kiolvadva, így könnyebb őket átlépni, délutánra ezek már sokkal nagyobb – vagy lehetetlen küldetést jelentenek. A hasadékok akár 100-200m mélyek is lehetnek, bár általában 30m-nél nem mélyebbek. Ha valaki belepottyan, egyedül nagyon nehéz kimászni belőle. Csak hóhatár felett alakulnak ki, ahol sok a csapadék, és az olvadás lassabb, mint a felhalmozódás. A Föld hőmérőinek hívják őket, 1 Celsius fokos átlagos hőmérséklet emelkedés 1 méter jégvisszahúzódást jelent. Fel leszünk szerelve hágóvassal, beülővel, kötéllel, jégcsákánnyal, tehát minden olyan eszközzel, amely a gleccsermászáshoz szükséges :)
3000m fölött fogunk járni – az egészséges ember a magashegyi betegség első tüneteit 2500-3000m körüli magasságban kezdi érezni (1000m felett már csökken az oxigén mennyisége és nő a légnyomás). Fejfájás, hányinger, szédülés, fáradékonyság, szapora légzés mind előfordulhatnak már ebben a magasságban is, de a szervezetünk 1-2 nap alatt fokozott vörösvértest termeléssel alkalmazkodik – akklimatizálódik :) -, hogy több oxigént juttasson a szervekhez, majd újra magasabbra mászva a folyamat kezdődik előről. Figyelni kell az ultraibolya sugárzásra: vékonyabb, tisztább a légkör, nagyobb mennyiségű UV sugár ér bennünket, még ködben is.
Remélem, édesanyáink nem jutottak el idáig az olvasásban, mert valószínűleg ez sok információ az ő elkövetkező 3 napjukat is meg fogja alapozni és nem a legoptimálisabb irányban :) Nyugalom! Tapasztalt vezetővel megyünk, vigyázunk magunkra, vigyázunk egymásra, vigyáznak ránk – nem vállalunk felesleges kockázatot és nem vállaljuk túl magunkat.
És hogy így is veszélyes-e? Igen :) De ha kicsit megint feszegetni akarjuk a határainkat, ha olyan helyre akarunk eljutni, ahova nem egy felvonó visz fel, hanem a teljesítményünk és a kitartásunk, akkor nem ülhetünk a kanapén, a hegy ugyanis nem megy Mohamedhez, de még Erdőkertesre sem a Tomihoz és a Jucihoz. Szóval, szurkoljatok, hogy az időjárás kegyes legyen hozzánk és a számomra eddig ismeretlen magasság ne viselje meg a szervezetem :)
Addig pedig elalváshoz stílusosan egy kis Magashegyi... :)
https://www.youtube.com/watch?v=FEvD1vQyUDo&index=22&list=WL
