Nagyon sok helyen jártunk az elmúlt időszakban, de beszámoló nem készült róluk. íme egy  a sokból :

 A Burok-völgy és a Bakony szépségei

Tavasszal, a medvehagyma virágzás vége felé ellátogattunk a Bakony egyik rejtett szépségéhez, a Burok völgyhöz. Házat Gábor javaslatára Királyszálláson foglaltunk, amely a völgy bejáratától pár száz méterre van. A hajdan volt vadászkastélyt magánszemély vásárolta meg és újította fel gyönyörűen, ma már egy panzió, rendezvényközpont és több apartmanház is bérelhető az óriási, parkosított területen.

Már péntek este megérkeztünk biciklivel felszerelve, és nyomban el is indultunk, hogy sötétedés előtt kipróbáljuk a bringákat. Kellemes levegőn, jó minőségű úton tekertünk egy órácskát, hogy az általunk készített vacsorához megéhezzünk.

Másnap reggel indultunk a völgy felfedezésére. A Burok-völgy 12km hosszan nyúlik el Királyszállás és Bakonykúti község között, mellékvölgyeivel együtt 25km hosszú, a szintkülönbség pedig nem több, mint 200m. Nem annyira felkapott látványosság, mint például a Rám-szakadék, de egyre népszerűbb és egyre többen keresik fel, mert Magyarországon egyedülálló a klímája és ennek köszönhetően a növény- és állatvilága is – nem is beszélve a hatalmas, helyenként 50-90m magas, völgyet szegélyező sziklafalakról! A mi figyelmünket Gábor hívta fel rá, aki sokszor biciklizett már el a völgy felett és már igen kíváncsi volt az „alant”-ra is :)

Mégis úgy alakult, hogy Gábor az induláskor még nem csatlakozott hozzánk, csak négyen, Ági, a két Tomi és én indultunk neki a túrának. A völgyön turistaút vezet végig, ráadásul valóban nem lehet eltévedni, hiszen végig a kanyonban haladtunk, bőven volt lehetőségünk a nézelődésre és mindennapok elengedésére :)  Sok helyen – a térképen is – felhívják a túrázók figyelmét, hogy a völgy nehezen járható, sok helyen számíthatunk majd kidőlt-bedőlt fákra, sziklákra, illetve az elmúlt napok esői és  a völgyben tapasztalható magasabb páratartalom miatt sárral is számolunk.

A völgy bejárata egy dzsumbujos erdei út, melyen időnként már megcsap bennünket a levegőben terjengő medvehagyma illata. Ahogy befelé haladunk, egyre nagyobb és meredekebb sziklák vesznek körül bennünket, és hamarosan hol átlépve, hol átmászva haladunk előre az akadályok között.

A térkép szerint a sziklák tele vannak kisebb-nagyobb barlangokkal, lentről próbáljuk ezeket kiszúrni, de egy-két kivételtől eltekintve nem látjuk meg a bejáratokat. Felmennénk, de egyrészt elég nehezen megközelíthetőek, másrészt tilos is ;) A völgy teljes terjedelmében természetvédelmi terület, viszonylagos elszigeteltsége, hűvösebb hőmérséklete miatt ritka növények is fenn tudtak itt maradni – de nem csak a védett növény és állatfajok, hanem az egyedülálló ősállapotban lévő természetet is óvják ezzel.

A haladás kicsit nehézkes és időnként izgalmas, de a látvány és völgy hangulata bőven kárpótol bennünket: a medvehagyma közé már virágzó holdviola is keveredik, a fehér a lila virágok tengere gyönyörűvé varázsolják az utat, ahova napfény épp csak beszivárogni tud. Bár az út nehezen téveszthető el, ha nem vesszük észre a turistaút jelzését, apró kis kihívásokkal kell szembesülni, hogy visszatérjünk rá, az mégis jobban kitaposott és karbantartott ösvény :)

Egyre beljebb érve a völgyben a sziklafalak is magasodnak körülöttünk. Korábban úgy tartották, a völgy ún. hasadásos eredetű, mára másképp vélekednek a kialakulásáról. Az új elmélet szerint a Tési fennsík régen medence jellegű volt, melyet egy folyó feltöltött a hordalékával. Később a terület kiemelkedett, a folyó pedig medret vájt a kőzetbe. Ennek köszönhetően a Bakony egyik legöregebb szurdokához van most szerencsénk :)

Tavasz lévén annyira szerencsére nincs meleg, de aki nyáron érkezik, annak fel kell készülnie a vízutánpótlásra, mert a párásság miatt hamar megizzad és megszomjazik az ember :) Mi jókor érkeztünk :)

Mivel várjuk Gábort, ezúttal nem megyünk végig, a Bükkös árkon keresztül visszakanyarodunk Hétházpuszta felé, és úgy érkezünk vissza Királyszállásra. Meglepő és könnyed érzés újra akadálymentes erdei úton haladni, kicsit gyorsabbak is vagyunk :)

Az idő még gyerek, mire visszaérünk, alig múlt dél, így immár Gáborral kiegészülve nekilátunk falatozni és döntünk a délutánról: biciklivel fedezzük fel a környéket, meglátjuk, mennyi minden fér majd bele.

Az új biciklimmel nagyon nagy élvezet a tekerés, az időjárás is velünk van, a kellemes tavaszi napsütésben jókedvűen gurulunk a fiúk után, akik természetesen egy kicsit mindig a teljesítményt is lesik az ilyen alkalmakban, amelyet mi ügyesen tudunk szabotálni, egyébként :D

Újra Hétházpuszta felé indulunk, hogy a K+ jelzésen haladva elérjük a Hamuházat. A térkép szerint nagyon közel van a Csikling vár, természetes, hogy nem hagyjuk ki :) Bár az infók szerint a várból semmi nem látszik, nekem vár még nem okozott csalódást – ha nincs ott, majd odaképzelem…  És itt bizony szükség is van a képzelőerőre: valószínűleg vadászkastély volt egykor, ahol királyaink is megfordultak (Királyszállás neve is összefüggésbe hozható ezzel), de már romokat is alig látni. A várárkon – és az újabb medvehagyma mezőn- átkelve a szépséges erdőben tudunk gyönyörködni a 420m magasan található kúpon.

Tovább folytatjuk az utunkat a meseszép erdőben, emberrel ritkán találkozunk, de nem is ezért jöttünk :) Tés előtt lekanyarodunk, hogy felmásszunk a Széchényi Zsigmondról elnevezett kilátóba. A fából készült, 2014-ben átadott kilátó névadója állítólag ezekben az erdőkben ejtette el élete első őzbakját. Nem először látjuk a Verga feliratot, amit a kilátónál is, és mivel nem fejtettük meg, Gábor segítségével hullik le a lepel: a Verga a Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. rövid neve :) Okosodtunk! :)

A kilátás gyönyörű, Tomi segítségével nem szorulunk csak az emlékezetünkre, bőszen fotózgat minden irányba, hogy képekkel megkönnyítse majd a dolgunkat, amikor fel szeretnénk idézni a látvány :)

Sokan érkeznek ide autóval – van olyan is, aki leparkol, a kilátóba fel sem mászik, csak lentről néz körül, aztán pár perc múlva továbbhalad. Mi szívesen időznénk, de még van a tarsolyunkban pár látnivaló, így újra biciklire pattanunk, hogy beguruljunk Tésre.

Tés a Keleti-Bakony legmagasabban fekvő települése, az állandó széljárása miatt több szélmalmot is építettek itt, hogy a szélenergiát hasznosítani tudják. Két szélmalom áll még ma is, az egyik meg is tudjuk tekinteni. A kovácsműhely melletti portán kérnek tőlünk belépőt, a belépőért cserébe pedig egy óriási malomkulcsot kapunk,  hogy aztán az  udvaron áthaladva megnézhessük a Helt-féle malmot, amely 1951-ig üzemelt. Az udvar maga is látványosság, régi, de gyönyörűen felújított népi eszközök, szerszámok sorakoznak a falakon és a földön, mini-kiállítás hangulatos, paraszti elemekkel.

A két épület nagyon szépen mutat a fennsíkon, mondanom sem kell, remek fotótéma :)

A malomban játszunk egy kis árnyjátékot, majd megnézzük a malomköveket és a fiúk rájönnek, majd nekünk is elmagyarázzák a fogaskerekek működését. Korábban a malom akár napi 4 mázsa gabonát is megőrölt :)

Lassan elindulunk – és döntenünk kell. Menjünk le Várpalotára, hogy aztán onnan térjünk vissza Királyszállásra, vagy menjünk egyenesen a szállásunkra. Betérünk a helyi „presszóba”, hogy ezt megvitassuk, majd elindulunk Királyszállás felé :) Hazafelé már végig aszfalton haladunk, ami lehet, hogy nem olyan hangulatos, mint az erdei utakon, de sokkal gyorsabb. Azért a lemenő Nap látványáért nem panaszkodhatunk, ez az út is tud nekünk szépségekkel szolgálni 

Lassan ránksötétedik, ahogy hazaérünk, így már csak a jól megérdemelt tűzrakás és bográcsozás marad hátra. Az este hűvös, de jó sok kabátba burkolózva Ágival nem mondunk le a tűzbebámulásról  - este 10-ig, legalábbis, mivel a bab, hiába lett beáztatva, addigra még mindig nem főtt meg :)

Akkor feladjuk és visszavonulunk melegedni a szobába, hogy a fiúk fél 12-kor felhozzák a bográcsot, és bár a bab még akkor sem hozza a kívánt állagot, azért mi elfogyasztjuk :)

Másnap már csak kicsit időzünk itt, mielőtt hazaindulnánk, de egy biztos: amikor az OKT-n erre fogunk járni, nagyon szép élményeket fogunk tudni felidézni :)

A Bakonyban való bringázást pedig mindenkinek csak ajánlani tudom: az erdő gyönyörű, az utak jól járhatóak, sok a látnivaló és kevés szinttel csodás helyekre lehet eljutni. Biztos vagyok benne, hogy mi is újrázni fogunk itt :)