Pár héttel ezelőtt cikkeztek egy jegesmedve támadásról, amely a Spitzbergák kempingjében történt. Igen, abban a kempingben, igen, a sziget egyetlen kempingjében, amelyben mi is sátraztunk alig több, mint egy évvel ezelőtt. Sokan kérdezgettek azóta, úgyhogy pár gondolatot összeszedtem ezzel kapcsolatban – aki volt az előadásaim valamelyikén, ezekkel a gondolatokkal már találkozhatott. Nem vagyok jegesmedve szakértő - csak olyan helyen túráztam, ahol összefuthattunk volna...

Kezdjük az elején. A jegesmedve az a ragadozó a bolygónkon, amely zsákmányának tekinti az embert. Persze, az éhes farkas is támadhat emberre, de ők alapvetően elkerülik a társaságunkat – a jegesmedve nem így tesz. Borzasztóan jó a szaglása,  akár 30 km-ről megérzi a dögszagot, és a több, mint 500 kg-ja (350-800) ellenére akár 40 km/órás sebességgel is képes futni,  úszva pedig  közel a 10 km/h sebességet is elérhetik. Ebből a pár adatból jól látszik, hogy ha kinéz téged magának egy, esélyed nem sok lesz ellene – és lássuk be, valahol ez a természet rendje. Ettől függetlenül a jegesmedvetámadások ritkák, évente 2-3 ilyen eset van, és  sok esetben ezek is megelőzhetőek volnának.

Jelenleg kb. 20 ezer jegesmedve él a Földön, a számukat nehéz megbecsülni - ebből 3000 a Spitzbergák szigetcsoportján. A populáció folyamatosan csökken, úgy szokták mondani, ők is, akárcsak a gleccserek, a globális felmelegés indikátorai.

Longyearbienben sok minden szól a jegesmedvékről - pólók, képek, hűtőmágnesek töméntelen mennyiségben, de még a sörösdoboz nyitója is jegesmedvét formáz

 Az  Északi sarkkörön vadászik, vándorol – ahogy zsugorodik a sarki jég, úgy csökken egyre inkább az élet- és a vadászterülete. A jegesmedve fő tápláléka a fóka, fő vadászmódszere, hogy figyeli a jég alól felbukkanó zsákmányt, hogy lecsaphasson rá – de  a jégsapka kiterjedésének csökkenésével évről-évre délebbre vándorolnak táplálékért, legyen az rénszarvas, döglött állat teteme, vagy emberi táplálék, hulladék. Ha az életfelételeiken nem sikerül érdemben és időben javítani, 50 éven belül újabb fajt veszíthet el a Föld, csökkentve a biológiai sokszínűséget.

A longyearbien-i bolt bejáratánál ő fogad minket.

Pyramidenben, az elhagyott orosz bányavárosban egy születésnapi ünnepséget követően jelent meg egy jegesmedve a kamrában. Csapott egy jó kis bulit, felforgatta, amit talált, aztán jóllakottan távozott. De a medve -(bár nem elefánt)- nem felejt – elkezdett visszajárni, ezért a folyamatos veszély miatt úgy döntöttek, a legközelebbi látogatásakor altatólövedékkel álomba szenderítik és helikopterrel messzire viszik, hogy ne tudjon visszajönni. Ezt mackópajtás valószínűleg megneszelte, mert már nem került sor rá, nem tért többet vissza. Pyramiden egyébként az  a település, ahol még a városban is puskával kell járni – ellentétben Longyearbien-nel, ahol elvileg figyelőszolgálat működik a város körül, hogy megelőzzék a medvetámadásokat. Elvileg.

Pyramiden - az elhagyott orosz szellemvárost évekig 1 gondnok őrizte, gondosokodott róla. Mivel egyre több turista érkezik, nyári időszakban már 20 állandó, jellemzően orosz lakosa is van az egykor 1000 fős, az anyaországtól távol, de akkoriban ugyanolyan hétköznapokat élő bányavárosnak.

Adott egy állat, amely a kipusztulás szélén van, amely próbál túlélni és zsákmánynak tekinti az embert, és adott az ember, aki pusztítja a környezetét, kedves, bolyhos játékmackóként néz erre a ragadozóra és alig várja, hogy megpillantson egyet élőben a természetes közegében... leteszi a lábát a szigeten, és 5 perc múlva már azt kérdezi, vajon fog-e jegesemedvét látni, majd csalódottan távozik, ha csak a kitömött tetemekkel készített fotókat.

A templomban. Kettesben.

Mert kitömött tetemekből bőven akad a szigeten, ez a kilőtt egyedek sorsa: boltban, templomban, repülőtéren... Norvégia 1973-ban a Spitzbergákon is teljes vadászati tilalmat vezetett be a védelmük érdekében. A kilövésnek igen szigorú feltételei vannak, és itt nem él az ártatlanság vélelme: aki „levadászik” egy jegesmedvét, annak bizonyítania kell nem csak azt, hogy jogos önvédelem és emberélet veszélyeztetése miatt húzta meg a ravaszt, hanem azt is, hogy kellő elővigyázatossággal, minden kötelező (!) óvintézkedés betartása ellenére történt meg a támadás, amelynek egyetlen lehetséges mentőakciója az emberélet megóvása érdekében az állat kilövése volt. Ha ezt nem tudja bizonyítani, súlyos pénzbírság a büntetése.

Reptéri fogadóbizottság

De mik is ezek az óvintézkedések és mit jelent a kellő elővigyázatosság?

 A Spitzbergákon (területileg Magyarország 2/3-áról beszélünk) kb. 3000 ember él, ebből a fővárosban, Longyerbienben 2000-en, Barentsburgban 500-an, Pyramidenben 20-an, a szigetcsoport kis szigetein, főleg meteorológiai-geológia állomásokon a maradék. Emlékeztek? A jegesmedvék száma a Spitzbergákon 3000 – ahogy az embereké is. És ehhez jön az évente most már kb. 100,000 turista.

Bárkinek, aki itt él vagy ide érkezik, fontos szabályokat kell betartania

1. A jegesmedvével való találkozás első szabálya: ne találkozz jegesmedvével – inkább tegyél meg mindent annak érdekében, hogy ezt elkerüld. Hogyan? Az ételt és hulladékot mindig jól el kell csomagolni és lehetőleg úgy elhelyezni, hogy amennyiben szabad ég alatt alszol, ne a fejed alatt legyen – a jó szaglás... És lehetőleg ne gleccser vagy jég közelében sátrazz, ahol az ő vadászterülete van. Ha vadkempingre adod a fejed, legyen nálad satellite telefon. Térerő csak elvétve akad a „vadonban”, nem fogsz tudni segítséget kérni, ha nincs műholdas telefonod.

2. Városon kívül csak fegyverrel szabad közlekedni. A fegyver jelen esetben puskát jelent, nem kést, harci bárdot vagy parittyát. Aki elhagyja a várost, kötelezően fegyvert visel – ha nem így tesz, megbüntethetik, de az biztos, hogy az életet kockáztatja. Két túratársunk Longyearbient épphogy elhagyva sétálgatott egy bánya felé, amikor egy helyi kiabált utánuk és parancsolta vissza őket, hogy fegyver nélkül nem mehetnek tovább. Tavaly nyáron négyesben, puska nélkül indultunk el Barentsburg mellett a tengerparton fotózni. Rendkívül felelőtlenül, így utólag. Fantasztikus élményben volt részünk, mert egyszer csak fura hangot hallottunk és bálnák vonultak el a parttól nem messze – én eltávolodtam a fiúktól, és előttem egyszercsak egy fehér valami úszott el a parton a vízben. Egy pillanatra nagyon megijedtem, a fiúk vagy 100 méterre voltak tőlem – aztán pár pillanattal később leesett, hogy ez egy beluga volt, és követte a többi, vagy 20-30 úszott tovább el előttem, én meg nem mertem kiabálni, nehogy elijesszem őket, de addigra odaértek a fiúkhoz is :) Az egyik legfelemelőbb élményünk volt ottlétünkkor – de nagyon rosszul is elsülhetett volna, hiába voltunk csak fél-egy kilométernyire a várostól.

Az a bizonyos bálnales. Felejthetetlen élmény lett.

3. Fegyvert az emberek többsége jellemzően nem hoz magával a szigetre, természetesen. Viszont lehetőség van bérelni, ehhez előzetesen kell a kormányázó (sysselman) az engedélye. Természetesen mi is béreltünk, és hogy használni is tudjuk, előzőleg még itthon lőgyakorlaton vettünk részt.

Igen. Tényleg a falra céloztam. Amíg a mellettem lévő úriember nem állított irányba :)

Töltésben, ürítésben profi voltam, a sok film miatt nagyon vagányul tudtam tárat üríteni, a célzással már voltak problémáim, de a lényeg az volt, hogy menjen a fegyver megtöltése és elsütése. Hát, ez ment. Ellenben a puska nem könnyű, nagyon nem. Egy 2. világháborús német Mausert kaptunk, amelyet végülis a fiúk felválta erősítettek a hátizsákjukra és félnapos váltásban hozták. Ha elképzelitek a 10 napos teljes felszerelésünket sátorral, hálózsákkal, ruhával és 10 napi élelemmel, akkor egy minimum 20-25 kilós csomagot kell látnotok a szemetek előtt. Ehhez jött ez az 5-6 kilós fegyver. A fegyvert cipelő emberünk sosem azért maradt le a csapat végén, mert stratégiai szempontból ez volt a legelőnyösebb, maradjunk ennyiben... ezzel átkelni a 2 fokos gleccservízen szintén külön mutatvány volt.

Libasor

És hogy miért Mauser? Ez az a fegyver, amely azóta is a legalkalmasabb a sarki körülmények közötti használatra, a legmegbízhatóbban működik akármennyi év is telt el, és akármennyit is fejlődött a technika.  A lőgyakorlaton úgy fogalmaztak, „ebben még volt anyag”. Nos, ahogy fent említettem, ezt meg is lehetett érezni :)

(Csak zárójelben: gyakorlatilag a Spitzbergákon ért véget a 2. világháború :) Anno a németek stratégiai okokból elfoglalták, meteorológiai állomásokat hoztak itt létre – időjárás előrejelzéseket szereztek az Észak-Atlanti térségről. Miután a megkapták az utolsó parancsot a német megadás napján, 1945. május 7-én arról, hogy minden dokumentumot semmisítsenek meg, rádiócsönd volt.  2 évre elegendő élelmük volt, ennek ellenére egyre jobban aggasztotta őket a rádiócsönd – így elkezdtek üzeneteket küldeni a szövetségesek felé. 1945. szeptember 4-én, 4 hónappal a 2. világháború európai vége után a norvégok fogták a jelet: a német katonák ekkor tudták meg, hogy a háború befejeződött. A 11 embert néhány hónap norvég fogság elteltével vitték vissza a lerombolt otthonukba, Németországba.)

Természetesen a fegyvert a közösségi épületekben – bank, bolt, posta – be lehet vinni, viszont rögtön az ajtóban le is kell tenni. Van, ahol van külön fegyvertároló is, illetve a boltok bejáratain erre fel is hívják a figyelmet.

(Ismét csak zárójelben: egyszer egy turista megpróbálta kirabolni a helyi bankot. Sikerrel járt - de hogy hova tervezett menekülni a szigetről, az rejtély, nem is igen tudtak mit kezdeni vele a helyiek :) ).

4. Ha valaki vadkempingre adja a fejét, ahogy mi tettük, szigorúan őrséget kell állítani éjszakára. A nyári éjszakára is. Amikor a nem megy le a Nap. Imádtam. Egyszerűen nem tudtunk fáradtak lenni. Éfjélkor napsütésben sétálni az Északi-tenger partján – minden másra ott a Mastercard...

Hátunkon a házunk - egymáshoz közel vertük fel a sátrakat.

5. Mit tegyél, ha találkozol egy jegesmedvével?

Ha a maci nem vesz téged észre, vagy észrevesz, de teljesen nyugodt marad, folyamatosan szemmel tartva őt távolodj nagyon lassan és tőled telhetően nagyon nyugodtan tőle. Ha kíváncsi, és elkezd közeledni hozzád, próbáld meg elriasztani: emeld fel a karod és kiabálj hangosan, csapj zajt – és készítsd elő a fegyvered. Ha támadásra készül, célozz közvetlenül elé, készülj fel a lövésre. Ha lőnöd kell, ne a fejét célozd – először közvetlenül elé lőjj, ha ez nem riasztja el, célozz a testére: a fejét nehezebb eltalálni, ezért inkább a vállát, oldalát célozd be.  Ha nem tudod megállítani fegyverrel – küzdj az életedért, bármivel.

A kemping, ahol az eset történt, a város központjától kb. 4 km-re található a tenger partján, pár száz méterre a repülőtérről. Csak nyáron üzemel – és nincs elkerítve, nincs külön figyelőszolgálata. Az, hogy nyáron, és idáig lejött egy medve, szokatlan – de nem ez az első medve a város körül. 

A kemping. A felvétel éjjeli fél háromkor készült :) Az indián sátrak bérelhetőek - és egyben a legolcsóbbak a szigeten elérhető szállások közül

Nem mondom, hogy nem értékeltük át az ottlétünket ennek a fényében, igen, megtörténhetett volna tavaly is. Nincs tanulságom azon kívül, amit leírtam: Svalbardon bármikor, bárhol feltűnhet jegesmedve.Be kell tartani az óvintézkedéseket, nyilván a helyiek fognak újakat is hozni, különösen a kemping, amelynek a reputációját és a biztonságát ez az eset erősen megingatja. Nem vagyunk egyedül a világon, nem tehetünk meg bármit, bárhol – és a Spitzbergák az a hely, ahol a természet keményen emlékeztet erre: az egyre délebbre kóborló jegesmedvékkel, az olvadó gleccserekkel, az egyre melegebb nyarakkal (ottlétünk alatt 10 fok is volt, ez a helyiek szerint már kánikula), és a klímaváltozás számtalan további jelével, amit csak külön bejegyzésben tudok felsorakoztatni, annyi van...

Mégis.

A Spitzbergák nekem nem az Észak. Hanem a szívem csücske.