Először, ahogy sokan mások is, a Másfél millió lépés Magyarországon adásain keresztül hallottam az Országos Kéktúra mozgalomról. Bár egy ideje rendszeresen túrázom, valahogy a Kék mindig csak egy lehetséges útvonal volt az általában körtúrákra tervezett menetelésekből, és sokáig nem fordult meg a fejemben, hogy elejétől a végéig, pecsétekkel bizonyítva „jártasságom” végiggyalogoljam ezt a több, mint 1100 km-t.
A tavaly elvégzett túravezetői tanfolyamon kicsit részletesebben is megismerkedhettem a metodikájával, és mivel koncentráltan voltak jelen a túrázás szerelmesei (később szerelmes túrázók ;) ), jó néhányan természetesen már aktív teljesítők voltak több szakasszal a zsebükben. Így amikor 2014 év végén azt próbáltam összegyűjteni, mi mindent szeretnék/szeretnénk véghezvinni 2015-ben, valahogy már természetesen merült fel bennem az igény, hogy járjuk végig a Kéket, vagy legalábbis kezdjük el! Tomi sem Kékezett még, és ahogy mondta, magától valószínűleg nem is gondolt volna erre, de szívesen csatlakozott hozzám és örömmel szállt be a projektbe.
Nem dolgoztunk ki terveket, ütemezést, nem kezdtünk óriás előkészületekbe, csak tudtuk, hogy valahogy, valamikor elindulunk. És igen, a vonzás törvénye működik: 2014 utolsó óráiban, nem sokkal éjfél előtt csörgött a telefon. Moór Peti hívott, hogy az egyik barátjával éppen arról beszélgetnek, hogy 2015-ben végigjárják a Kéket, jó lenne, ha lenne velük egy túravezető, van-e kedvem csatlakozni? Persze, hogy volt, így találkozott a kínálat és kereslet :) Nem sokkal később megérkezett a meghívás a Petiék által létrehozott Kék-Cool túra csoportba, ahová rögtön be is léptünk, és néhány túrázásban érdekelt baráttal mi magunk is tovább bővítettük a kört.
Jelenleg kb. 20 főt számlálunk, de a létszám folyamatosan gyarapodik, barátok, túratársról bejelentkezett „csak elsőre” idegenek, erdőben összeszedett, megismert gyaloglók csatlakoznak folyamatosan hozzánk. Ha valaki elindul egy szakaszon, meghirdeti az eseményt, és akinek nincs még meg, vagy csak kedve szottyan jó társaságban kirándulni egyet, bejelentkezik.
Még csak két szakaszon vagyunk túl, de már most úgy érzem, nagyon izgalmas kalandba fogtunk. A mozgás, a teljesítmény öröme, a társaság, a közös élmények, no és a csodálatos a tájak, a természettel való kapcsolat és az ország felfedezése igazi élmény. Jól mondják, akik mondják: az út maga a cél. Nem csak egyszerűen végigrohanunk… Megéljük, átéljük, megcsodáljuk, megtapasztaljuk, megszeretjük, feltöltődünk és fejlődünk. Minden szakasszal egyre többet tudunk meg magunkról, a helyről, ahol élünk, a bennünket körülvevő, körülölelő természetről.. és egymásról. Ennél teljesebb élményt mi adhat? :) Kockázatok, mellékhatások? Csak annyi, hogy folyton menni akarsz… :D
