Elég gyorsan sikerült visszarázódnunk a mindennapi mókuskerékbe, de annál jobban esik visszamerengeni a pár héttel ezelőtti novemberi nyaralásra, úgyhogy itt az idő, hogy megosszam a benyomásaimat erről a gyönyörű szigetről :) Összegyűjtöttem pár dolgot, amivel a találkozhatsz és amire nem kell számítanod, ha kacérkodsz egy madeirai kiruccanás gondolatával :)
Amivel találkozni fogsz a szigeten:
1 Madeirai pinty.
A szigeten endémikus a madeirai pinty. A kicsi, színes kis verébszerű madarak végigkísérik a túrázót az erdőben, és abban a pillanatban, ahogy az gyanútlanul leül elfogyasztani a tízóraiját, seregestől veszik körbe csipogva a kis dagadt begyükkel és indul a harc a morzsákért. Nagyon jópofák, nagyon bátrak és nagyon sokan vannak :)
Ezt a képet Tomi nem teleobjektívvel készítette, egyszerűen annyira nem féltek, hogy ilyen közelről tudta fotózni :)
2. Eső, napsütés, szél és folyamatos 20 fok és Janus arc.
Úgy tartják, Madeira az örök tavasz szigete, ennek minden vonzatával együtt :) Már a repülőtéren figyelmeztetett minket az autóbérlő cég képviselője, hogy a kocsiban mindig legyen esőkabát, mert bármikor eleredhet az eső, napsütésből teljesen hirtelen válthat nedvesre az idő, és igaza is lett. Néhányszor mi is eláztunk, de ami ennél még erősebb élmény volt számunkra, az a sziget megosztottsága volt időjárási szempontból. Faialban pihentünk, ez a kis település a sziget északi partján található. Mi ezt az oldalt elneveztük haragos oldalnak:) A vulkáni eredetű sziget közepén húzódik a sziget domborzatát meghatározó hegylánc – ez gyakorlatilag kettévágta a sziget időjárását is: a déli parton az egy hét alatt szinte csak napsütést láttunk egyetlen futó záporral, az északi part ezzel szemben esős, szeles és némileg hűvösebb is volt (értsd: csak 20 fok volt, nem 21 :) ).
Haragos oldal Faial strandján
Pihi a napos oldalon a Levada das Rabacason
Ennek számunkra több folyománya is lett: először is szerencsésnek éreztük magunkat, hogy a szigetnek nem csak a mindig a napos, nyaralós, happy oldalát látjuk, hanem megismerhetjük azt az arcát is, amelyik egy kicsit vadabb, kicsit tombolósabb – konkrétan volt olyan szél, hogy azt hittem, felborít minket a Fiat Puntóval, így igazán természetközeli, elemi élményekben is részünk lehetett. A híres Porto Moniz-i starndot lezárták, mert olyan erős és magas hullámok voltak, hogy életveszélyes lett volna a kialakított fürdőhelyet használni.
A Porto Moniz-i strand óceán ostrom alatt, mi felette
Másodsorban a változékony idő változékonnyá tette a programjainkat is. A reggelünk mindig azzal indult, hogy felnéztünk a hegyekre: ha felhőben úsztak, tudtuk, hogy az aznap nem a hegymászásról fog szólni (márpedig a 7 napból egyetlen reggelünk volt, amikor valami hegycsúcs-kezdemény kikandikált a felhők közül :)), így mindig kreatívan, spontán kerestük a lehetőségeket a túrázásra és a kirándulásra. Ennek köszönhetően sok olyan programot csináltunk, amit jó idő esetén valószínűleg nem iktattunk volna be, mert folyton a hegyen lógtunk volna. Így jártunk be például egy olyan levadát, amelyet egy túrakönyvben sem találtunk meg, de a térkép szerint bíztatónak ígérkezett vagy így mentünk fel Monte-ba felvonóval, ahova egyébként szintén nem mentünk volna el :)
A hőmérséklet viszont a magyarországi november miatt viszont kimondottan kellemes volt – minden alkalommal élmény volt kilépni a házból, annyira kellemes, nem meleg, nem hideg, simogató jóidő volt. Mosni egyszer próbáltunk – sikerült is, de a magas páratartalom és az esők nem száradtak meg a ruhák, úgyhogy feladtuk :)
3. Nyugdíjasok.
Ha novemberben mész, mint mi, túlnyomó többségben nyugdíjas korú túrázókba fogsz botlani. A pár héttel előttünk a szigetre látogatók is erről az élményről számoltak be, ezért merészkedem általánosítani: leginkább francia és német 60-70 évesek rótták az utakat, bár olyan jól tartják magukat, hogy inkább kortalannak mondanám őket. Hogy miért inkább az ő szigetük Madeira, nehezen fejtettük meg, igazából nem is sikerült. Tény, hogy Madeira bővelkedik nem megterhelő túralehetőségekkel úgy, hogy közben azért egy-két nagyobb kihívást is ki tudsz harapni belőle, de például a legkeményebb Pico Grande mászásunkon is találkoztunk idősebbekkel. Mindenesetre jó volt látni ezt az aktív nyugdíjaskort, remélem, mi is hasonlóakká válunk majd. Arra is gondoltunk, hogy esetleg a fiatalok drágálják Madeirát, ezért nincsenek ott, de az árfekvése Nyugat-Európához képest inkább olcsó, így ezt az indokot is kizártuk. Talán az az ok, hogy nincs igazi pancsolós-homokos óceánpartja (kivéve a kedvenc Prainhankat), végülis passzoltuk a kérdést azzal, hogy nekünk itt bizony jó.
4. Gyümölcs, gyümölcs, gyümölcs.
Mindenhol. Erdőben, út szélén, levada mentén, piacon, házak mellett.
A medvetalp kaktusz termése, ha valaki nem ismerte volna fel :)
A meredek partoldalak miatt túl sok síkság nincs a szigeten, így lépcsős elrendezésben, teraszosan termesztik a banánt és olyan sok helyen, mintha krumpli lenne.
Teraszos banán :)
Sosem tudtam, hogy a nálunk szobanövényként tartott könnyezőpálmának ennyire finom gyümölcse van :) Maracuja (másik nevén passion fruit, magyarul passiógyümölcs) minden mennyiségben és típusban elérhető: paradicsom maracuja, banán maracuja, ananász maracuja, citrom maracuja. Tomi maracuját evett maracujával. Maracujakrém. Maracuja üdítőital. Maracujaital (Briza) sörrel. És persze megtanultuk helyesen kiejteni a nevét is: MÁRÁKÚZSA :D Nagyon megszerettük az annóná-t is.
A funchali piac: fő szabály, kóstolj mindent, vásárold meg máshol, aranyár veszély.
5. Mentolszagú erdők
Életemben először túráztam eukaliptusz erdőben - úgy tartják, az illatok sokkal több emléket tudnak felidézni bennünk és sokkal jobban emlékszünk is rájuk, egy dolog biztos: a mentolról nekem mostantól eukaliptusz erdők és Madeira fog eszembe jutni és fordítva.
A Ribeira de Janela levadán
Amivel valószínűleg nemigen fogsz találolkozni – mi legalábbis nem találkoztunk ;)
- Óriási, pálmafás, homokos óceánpartok.
Ha arra készülsz, hogy egész nap pálmafák alatt süttesd magad a homokon az óceán partján, nem Madeira lesz nálad a befutó :) A vulkáni jelleg miatt a starndok túlnyomó részét vulkáni kavics borítja, néhány helyen azért kialakítottak homokos beachet is.
Ponta do Sol
Az egyetlen original homokos strand Prainha – nagy szerelem lett a számunkra. Szezonon kívül egy-két lézengőn kívül nem volt senki, így volt szerencsénk két napnyugtát is itt tulajdonképpen kettesben végigcsodálnunk, a második alkalommal már fürödtünk is , vagyis inkább dobáltattuk magunkat a hullámokkal, néha olyan erővel csaptak ki bennünket a partra, hogy utána csak feküdtünk a homokon :)
A hegyoldalon tudunk leereszkedni a partra, ahol egy kis büfé is üzemel, szezonon kívül csak ötig;)
És ilyen lentről a napnyugta...
- Vadon élő, négylábú emlősök.
A gyümölcsökkel ellentétben ebből nem jutott a szigetre, amikor a Jóisten a földgolyóra pottyantotta Madeirát. Madarakat, gyíkokat, és nagyon sok (főleg már nem élő) rágcsálót láttunk, de sem majmok, sem nagytestű vadak nem élnek a szigeten. Ennek is köszönhető az az érintetlenség, amely az erdőket jellemzi, nincs igazán vadkár, lerágott törzsú fák, vadcsapások. Szóval, ha a vadászat a „hobbid”, akkor maradjon Afrika, de inkább ne vadássz, ha nincs túlszaporulat és nem muszáj :)
- Hosszú, egyenes gyorsító szakaszok és ép autók
Madeira útjai nem kezdőknek, nem ideggyengéknek és nem tériszonyosoknak való. Ha egyik sem vagy, még talán élvezheted is az autós közlekedést a szigeten :) Madeira 20km széles és 50km hosszú – ezen a területen emelkedik tengerszintről 1800 méterre a legmagasabb csúcsa, egy vulkánról beszélünk, így nem meglepő, hogy rendkívül meredek útjai vannak. A szigetlakók őrületes munkával rengeteg alagutat és némi autópályát is kiépítettek, ezek a szerencsésebb szakaszok, de abban a pillanatban, ahogy a sziget belseje felé veszed az irányt, lehet felkötni a gatyát. Szűk, meredeken kanyargó szerpentinek, az egyik oldaladon sziklafal, a másikon szakadék, és bár a kilátás valóban pompás az óceánra, azért szorul a babszem, mikor jön szembe egy busz… Viszont, pont emiatt, szinte nem volt olyan út, ahol ne lett volna közvilágítás. A legnagyobb vihar alkalmával inkább megkerültem volna az egész szigetet, hogy visszaérjünk a szállásunkra, mert féltem az esőben, szélben, sötétben átautózni Mordoron, de óriási meglepetés volt, hogy még a hegyen is volt világítás, így óvatosan, hússzal, de végül biztonságosan értünk haza.
Nem látszik, de itt nagyon nem sima semmi... cserébe tényleg mindenhol fény.
Nem érdemes 6 sebességes autóval menni – a 2-es, 3-as fokozatnál feljebb nem jutottam, a 4-es ünnepnap volt, az 5-ös csak az autópályán… A városokban sem jobb a helyzet, a szűk utcák miatt a madeirai sofőrök úgy tudnak a falhoz parkolni, hogy kb. egy papírlapnyi hely nem marad a kocsi és a fal között. Ennek köszönhetően szinte minden autón található kisebb-nagyobb törések, karcolások, nyomódások. Inkább kisebb, városi autókkal közlekednek, nagyobbak a mezőgazdasággal foglalkozó régi Toyota Hiluxai voltak inkább.
Kétségtelenül stresszt okozott nekem a madeirai autóközlekedés, ennek ellenére mégis javaslom annak, aki idetéved, hogy béreljen autót, mert a tömegközlekedés – bár jól kiépített és sok buszt láttunk -, sokszor elkerüli a túraútvonalak kiindulópontjait, így elég körülményes eljutni sok szép helyre.
- Lapos, sík alföldek.
Ezt már érintettem – egy nagy, szabadalt hegyről beszélünk, a legnagyobb sík területe a Paul de Serra fennsík, amely 20 négyzetkilométernél nem nagyobb területű. A platója tele van turbinával, ott jártunkkor erős szél volt, úgyhogy dolgoztak rendesen, délutánra pedig már a felhők is beúsztak, így érdemes korán indulnia annak, aki itt szeretne túrázni.
Kilátás a Pico Grande-ról a Paul da Serra fennsíkra
- Barátságtalan emberek.
A madeirai emberek nagyon kedvesek, mosolygósak és vendégszeretőek. Az egyik legnagyobb bevételi forrásuk mára az idegenforgalom lett (természetesen a méltán híres bor, csipke, kosár és a banán export mellett), ezért megbecsülik a vendéget. Egyetlen emberrel találkoztunk, aki nem beszélt angolul – meglepő módon egy banki alkalmazott-, de még a madieirai csöves is angolul kért tőlünk coint a megélhetésre és nem csak betanult szöveg volt, mert beszélgetni is tudtunk vele :) De ugyanúgy beszél a többség németül és az étlapon franciául is fel vannak tüntetve az ételek.
- Ókori romok.
A szigetet a XV. században gyarmatosították a portugálok (ők adták neki az Ilha de Madeira, vagyis a Fák szigete elnevezést), így különösen csodás régészeti leleteket és ókori romokat itt nem lehet felfedezni, bár az egykori erődök és falak maradványai szép látványt nyújtanak.
Madeirát mindenkinek ajánlom, aki aktív pihenésre vágyik, aki a virágokat szeretné csodálni, annak viszont azt javaslom, az áprilisi-májusi időszakot lőjje be magának, mert a legtöbb virág akkor pompázik :)
