Úgy gondoltam, a szokásos túrázós-kirándulós élménybeszámoló helyett megosztom a túravezetői tanfolyamon szerzett élményeimet, hátha más is kedvet kap a tanuláshoz :)

A természetet mindig nagyon szerettem, gyerekként a családdal sokat kirándultunk, ahol sziklák és várak voltak, ott számítani lehetett rá, hogy mint Griswoldék, egyszer csak felbukkanunk, hogy apuval és a bátyámmal, Tibivel minden  magaslatra felkapaszkodjunk, míg anyu lentről piheg és izgul értünk, nehogy valahonnan lepottyanjunk :)

Bár a tájékozódás és a térképolvasás sosem volt a gyengém, mégis úgy döntöttem, egy alapfokú tanfolyam biztosan jót fog tenni, hogy erős alapokat tegyek le a jövőbeli túrázásokhoz. Így 2011-ben jelentkeztem és sikerrel elvégeztem egy alapfokú tanfolyamot, ahol néhány elméleti és egy kétnapos hétvégi gyakorlati oktatás során megtanulhattam tudományos(abb)an használni a térképet, elmerülhettem a tájoló használatában, hogy aztán mindenféle tereptárgyat találjunk meg a Budai-hegyekben :)

Ez a tanfolyam már belépő a középfokú (bronzjelvényes) gyalogos túravezetői tanfolyamra. Akkor nem gondoltam, hogy ezt is szeretném elvégezni, az alapfokúval az volt a célom, hogy magabiztosan közlekedjek az erdőben, ne rémüljek halálra, ha eltűnik előlem a turistajelzés, és csuda kis útvonalakat tudjak tervezni a velem túrázókkal együtt. A célnak tehát ennyi tökéletesen megfelelt J  Aztán persze az élet nem várt fordulatot hozott, és bár az eltelt két év során időnként megfordult a fejemben, hogy talán mégis, a végső lökést a hirtelen rámszakadt, végtelenül üresnek tűnő szabadidő hozta – az életembe varázsolva egy remek társaságot, sok tanulást, fejlődést, és végül, de leginkább elsősorban, természetesen, Tomit :)

A tanfolyam elméleti és gyakorlati oktatásból áll, hetente egy alkalommal volt előadásunk a legkülönbözőbb, a túrázás rejtelmeihez kapcsolódó fontos ismeretekről: geológia, biológia, meteorológia, ökológia, természetvédelem, környezetvédelem, művészettörténet, szakági ismeretek, elsősegélynyújtás,  és még pszichológia is szerepelt az órarendünkben.

Ezek mellett persze rengeteg egyéb hasznos dolgot tanultunk túrafelszerelésekről, túraszervezésről és – vezetésről, de a legtöbb időt elméletben is a tereptanra és a térképolvasásra szántuk. Útvonalakat terveztünk a tanteremben, számolgattuk a kilométereket és a szinteket, irányszöget mértünk. Munka után néha fárasztó volt figyelni, de nagyon jó banda verődött össze, és mindenki szeretett túrázni (szeret azóta is :) ) és könnyű volt megtalálni a hangot egymással :)

A gyakorlati foglalkozások egész hétvégéket vettek igénybe, szombat-vasárnap róttuk a Budai-hegyeket és az előre bejelölt pontokat igyekeztünk megtalálni a kisebb csoportunkkal, ahova kerültünk :) A pontok lehettek utak találkozásai, lehetett egy kúp teteje magassági ponttal, egy forrás, egy töbör, magasles, és igazából bármi, amit a térkép jelöl – függetlenül attól, hogy út vezet-e oda vagy sem, sőt :) Legtöbb esetben az „ojjjektumot” iránymenettel közelítettük meg valamelyik társunk iránymutatása alapján. A gyakorlat során fokozatosan váltunk/tettek bennünket egyre önállóbbá, az elején  még csoportosan beszéltük meg, merre kellene indulni, a végén már mindenki csak megkapta a pontját, a csoport pedig véleménynyilvánítás nélkül, birkamód követte a „vezetőt”, aki néha lukra futott, néha nem, de utána mindig megbeszéltük, hol és mit hibázott, ha így történt. Mindent bevetettünk, szöget mértünk, lépést számláltunk, útvonalat követtünk, hátrametszettünk, oldalrametszettünk, hogy belőjük az álláspontunkat, egyszóval, minden olyan készséget begyakoroltunk, amely a tájékozódásunkat segíti, még a tájfutó térképek használatával is megismerkedtünk. Egy gyakorlati alkalommal jelzést is festettünk, nekem ez volt az első, de igen kedves ilyen alkalmam.

Nagyon élveztem a gyakorlati foglalkozásokat, a 8 fős kis társaságunk Józsi vezetése alatt kovácsolódott csapattá – még nevet is választottunk magunknak, mi voltunk a Sederők :) A nevünket Józsi elszólásainak köszönhettük, aki egy-egy pont megtalálása után „no, sederjünk tova!” felkiáltással bíztatott minket a következő pont megtalálásra. Volt részünk sárban, esőben, napsütésben, nem felejtem el, amikor a sziklákon kifeküdtünk ebédelni, vagy amikor egy bányabejárat mögött ültünk le és beszélgettünk a túravezetésről helyzetgyakorlatokat elemezgetve. Sokat nevettünk, és bizony volt, hogy eltévedtünk, amikor Gábor, aki ma már Győrről vezet túrákat egy iszonyatosan meredek domboldalon vezetett fel minket a sárban és esőben, de meglett a pontunk, vagy amikor föl-le vonatoztunk keresve azt a kúptetőt, amelyet Sanyi tényleg nekünk szánt a háromból. Rengeteg jó élményem van, és hétről-hétre magabiztosabbnak éreztem magam, élmény és siker volt minden egyes célpont megtalálása :)

Persze volt tétje a dolognak – bár a vizsga nem volt kötelező és sokáig nem is tudtam eldönteni, akarok-e egyáltalán vizsgázni, végül a többiek meggyőztek, hogy ha már végigcsináltam, vizsgázzak le, és a végén már én is éreztem, hogy igen, legalább próbára teszem magam, mi ragadt rám :) A vizsga feltétele volt az elővizsga sikeres teljesítése és az írásbelin való megfelelés.

Az elővizsgánk a Gerecsében volt egy esős-sátras hétvégén :) Pár perces különbségekkel indítottak útnak bennünket a kezünkbe nyomott térképpel, hogy megtaláljuk a kiszemelt pontokat, ezúttal már teljesen egyedül, még beszélgetnünk sem volt szabad egymással, ha véletlenül összefutottunk – összeverődni nem volt szabályos, mást követni pedig nem feltétlenül tanácsos, hisz lehet, hogy rossz irányba tartott. Egy pontot buktam el, a többivel szerencsésen boldogultam szintidőn belül, de most voltam először igazán egyedül az erdőben, és igen,ez egy kicsit félelmetes volt és sokszor elbizonytalanodtam. A többség sikerrel zárta az elővizsgát, két embert „veszett csak el”, de aztán ők is szerencsésen meglettek, így végülis mindenki vizsgára bocsátható státuszba került :)

(Mittamatti, Sederők, Pusztamarót, te mit hagytál otthon, eső, hideg, sár, tábortűz, paprikás krumpli, meglepetés a gödörben, ijesszünk-Petiékre-akik-persze-tök-más-irányban-vannak-míg-mi-várjuk-őket-a-hót-sötét-erdőben, Jocó pipája, a soha el nem készülő tea, csípős gumimaci, no fűtés, kölcsön hálózsák, hat pokróc, még egymillió lépés, izgulok, ne izgulj, csak kirándulok, nincs meg a kettes, mennyi lett az időd, frizbi, sátorbontás, együtt, jól, sikerült. – Rezsnyik Gábor, Gábor Horváth, Gábor Horváth, Judit Tóth, Tamás Szőllősi és Ágnes Bechtold társaságában – itt: Pusztamarót, Komarom-Esztergom, Hungary)

Az írásbeli vizsga  hosszú kérdéssor volt, minden témakörből kaptunk kérdéseket, volt, ahol csak egy szót kértek, volt, ahol ki is kellett fejtenünk a választ, és persze volt benne bőven térképes-számolós feladat is. Sanyi másnap kezdett neki a javításnak és folyamatosan jelezte, kinek sikerült, kinek nem – nagy volt az öröm, amikor megtudtam, hogy minden ok, de izgultunk tovább a többiekért :)

Ezt követően már „csak” az éles gyakorlati vizsga volt hátra, amelyre a Pilisben került sor. Nagyon izgultam, annál nagyobb megkönnyebbülés volt, hogy az első bóját azonnal megtaláltam :) Az éles vizsga könnyebbnek bizonyult – számomra – az elővizsgánál, mindent pontot megtaláltam, bár volt egy kisebb eltévedés (khöm, útvonalmódosítás), de még bőven időn belül tudtam korrigálni. Két ponton szóbeli vizsga is volt, szerencsére itt sem volt probléma, így büszkén értem be a célba :)

Az okleveleket és a túravezető jelvényt ünnepélyesen kaptuk meg a záróvacsora alkalmával.

Bár mindenki szétszéledt és szervezi a saját kis túráit, tudunk egymásról és időről-időre a szerencsésebbek még találkozni is tudnak egymással, mi is szoktunk együtt túrázni ott megismert – most már -  túravezetőkkel, Sanyinak pedig már kétszer is besegítettünk az Őszi Mátrán pontőrként.

Ha valaki szeretne egy kicsit elmélyedni a túrázásban, a térképolvasásban, ha szeretne jó társaságot megismerni, akinek hasonló az érdeklődési köre, annak szívből ajánlom a Túravezető Oktatók Egyesületének túravezető tanfolyamát, kedves, segítőkész és profi tanárok támogatják az embereket egy hobbi-hivatás kiteljesítésében :)

Bár az egész bejegyzés személyes, a legvégén kikívánkozik a legszemélyesebb része is: Tomi volt a padtársam a tanfolyam 5 hónapja alatt, és azon kívül, hogy minden alkalommal felzabáltam a dióját, áfonyáját, almáját, vagy bármit, amelyet a paleo étrend miatt magával hurcolt, itt lettünk jó barátok, hogy aztán később, már a tanfolyam elvégzése után, valami egészen más is elkezdődjön kettőnk közt :) <3