Sokan kérdezik, merre túrázok, hol jártunk mostanában, ezért úgy döntöttem, megosztom, hova tűntem el, vagy teremtődtem az elmúlt másfél-két hónapban.

A sors úgy hozta, hogy május elsejétől erdőkertesi lakos lettem. A környék gyönyörű, még felfedezésre vár, de remélem, hamarosan elkövetkezik az idő, amikor más dolgom, dolgunk sem lesz, mint keresztül-kasul bejárni a Gödöllői-dombságot. Jelenleg a pozícióm a dolgozószoba, nappali, hálószoba íven mozog, és bár a kilométereket nem mértem, szerintem nem kevéssel lettem gazdagabb a kiköltözés óta :) Azt kétlem, hogy túrajelentésben bárki elfogadná a megtett távjaimat, de hogy látszatja van a dolognak és én is elfáradtam benne, az biztos.

A dobozok száma rohamosan fogy, a szelektív hulladékot elhordó serény munkásemberek külön rákészültek a ház előtt felhalmozott kartonok és műanyag zsákos kupacok eltüntetésére, így lassan tényleg kilátszik az orrunk a porból és kezd emberformát ölteni a ház, amelyet innentől otthonunknak hívhatunk. És ahogy visszazökkenünk a normális kerékvágásba, újra nyakunkba vesszük a Kéket, a pirosat, a sárgát, a zöldet, előkapjuk a ferrata felszerelést, izzítjuk a barátokat és csak megyünk-megyünk.. Mert hiányzik, mert kell, mert feltölt, mert szeretjük :)